Beszélő
Van egy kis szabadidőm. megpróbálom megzabolázni az ujjaimat, mintha gondolatokat önteni belé.
Tanár vagyok. Ez fontos. Valahogy mindig fontos volt. Sajátos pózt ad a létezésemnek. Részvét és csodálat a környezetem szemében, de érdekes módon ez nem rajtuk múlik, sokkal inkább rajtam.
Nem igazán ismerem a munkatársaimat. Tavaly ősszel kerültem ide, és ha éppen lyukasórám van, elvonulok a számtekbe, bekapcsolom a gépet és élem az életem a bitek között.
Bizonyítványokat nyomtatunk az alsósoknak. Ilyenkor kénytelen kelletlen beszélgetni kell a kollégákkal. Mindig nehezen indul. Többnyire az én hibámból. Ritkán vagyok kíváncsi. Ritkán jutunk túl sablonos paneleken.
Van egy zsidó származású kolléganőm. Mesélte, hogy Ő annyira zsidó amennyire Őt lezsidőzzák. Itt maradt Magyarországon, mert a nyelv idekötötte. Leidegenszivűzik.
Mit jelent? Mitől vagyok én magyarabb, mint Ő? Nem tudom...
Emlékszem az egyik szobatársam mondta, hogy Ő nem antiszemita, mert neki semmi baja nincs a zsidókkal, de minden cigányt tarkón lőne.
Nevetséges.
